Vészhelyzeti gyűlés a gangon

Máté még meg sem próbált bekopogni Nórához, amikor a lépcsőház fojtogató csendjét Fekete Zoltán rekedt, hisztérikus kiáltása törte meg a függőfolyosó felől. A közös képviselő egy sárgaréz trombita vehemenciájával üvöltötte be a légaknába a rendkívüli közgyűlés hírét. A hatósági ultimátum árnyékában a lakók pillanatok alatt lepték el a másodiki gangot, mint riadt csótányok a konyhakövet, mikor felgyullad a villany.
– Vagy azonnali kényszerfelújítás és négyszázezer forint lakásonként, vagy jövő héten mindnyájunkat kilakoltatnak! – pattogott Fekete úr, miközben izzadságtól csillogó homlokát egy sárgult papírzsebkendővel tőből törölgette.
Erika a riadtan síró csecsemővel a karján húzódott a falhoz, míg a szuterénből felvágtató Székely Ricsi fenyegetően lóbálta meg a kulcscsomóját.
– Én egyetlen fillért sem fizetek a szétrohadt vezetékekre, amíg a hatóság a csomagtartómat is át akarja kutatni! – dörögte a csempész, akinek a prémium öblítő- és csokikészlete forgott közvetlen veszélyben.
Ekkor lépett elő a tizedik lakás homályából Dr. Balog Henrik. Az ügyvéd élre vasalt öltönyében úgy siklott végig a kétségbeesett tömegen, mint egy jól táplált cápa a sekély vízben.
– Kedves szomszédok – szólalt meg mézesmázzal teli, fagyos hangján –, ha a kedves közösség képtelen kigazdálkodni ezt a csekélyke összeget, a cégem készséggel átvállalja a terheket... cserébe némi ingatlanalapú garanciáért.
Máté szorosan a péksüteményes zacskóját markolva érezte, ahogy a pénzügyi hurok lassan rászorul a házra.