A türelmetlen jelzés

Nóra a hideg parkettán térdelve taszította be a súlyos bőrtáskát a kanapé mélyére. A szétcsúszott cipzár résén át felcsillanó nejlonborítékok és a vastag kötegek látványa égette a szemét, mintha a tegnap esti paktum minden bűne abban az egyetlen csomagban sűrűsödött volna össze. A sötét szobában csupán a redőnyrésen beszűrődő kékes fény derengett. Odakint az utcáról újabb, alig hallható, de annál türelmetlenebb dudaszó hasított a csendbe: a kapu előtt várakozó sötét luxusautó sofőrje világossá tette, hogy a türelme véges. Nóra az ablakhoz osont, s óvatosan elhúzta a sötétítőt. Odalenn a járatott motorú jármű lehúzott ablakán egy sötét kesztyűs kéz nyúlt ki, és rövid, fenyegető intéssel jelezte: az idő lejárt.
A lépcsőházi folyosón eközben lassan oszlott az égett műanyag szaga. Molnár Máté sietős léptekkel ért fel a második emeletre, kezében egy papírzacskóval. Odalenn Marika boltjában még elkapott egy félmondatos pletykát arról, hogy Bálint és Enci valójában közelebbi rokonságban állhatnak egymással, mint azt bárki hinné Erzsi mama titkos múltja miatt, de Máté gondolatait most megbénította a törlesztőrészletek nyomasztó réme.
Ahogy a lépcsőfordulóba ért, Máté szeme láttára csapódott be Dr. Szabó rendelőjének ajtaja. Az orvos viaszos, rettegő arca egy pillanatra még felbukkant a résben, mielőtt a zár kattant volna. Máté megtorpant Nóra ajtaja előtt: a küszöb felett még lebegett a lépcsőházi füst, s a zár mögül fojtott, szaggatott légzés hallatszott. A katasztrófavédő lenti ultimátuma és Fekete úr tehetetlen morajlása eltávolodott; a másodikon egy sokkal közvetlenebb veszély hallgatása nehezedett a folyosóra.