A bőrtáska súlya

Nóra a fojtogató füstlepelbe burkolózva szorította magához a sötétbarna bőrtáskát. Kihasználta, hogy az ellenőr fenyegető szavai és Székely Ricsi pincébe dübörgő léptei elvonták a lakók figyelmét, így nesztelenül osont fel a második emeleti folyosóra. A fekete luxusautó, amiből alig pár perce szállt ki zaklatottan, még mindig járatott motorral várakozott a kapualj előtt, s Nóra pontosan tudta: a sötétben ülő férfi türelme véges.
Ahogy a lakása zárja felé nyúlt, a szomszédos ajtóban halk kattanás hallatszott. Dr. Szabó András résnyire nyitotta ki a rendelője ajtaját; az alkoholista háziorvos arca viaszos volt a rettegéstől. A lépcsőház felől Bordás professzor távoli, mániákus monológja visszhangzott a váltóáramról és Tesláról, de a dokit csak a kapualjból felhallatszó hatósági hangok érdekelték.
– Nóra! Ugye nem a rendőrség az? – sziszegte kétségbeesetten a férfi, de a szeme akaratlanul is a nő kezei közt lapuló, szokatlanul nehéz bőrtáskára tévedt.
Nóra válasz nélkül lökte be a saját ajtaját, és azonnal magára fordította a kulcsot. A sötét előszobában a földre ejtette a csomagot. A cipzár kissé szétnyílt, felfedve a tegnap esti titok nyomasztó tényeit és a veszélyes paktum bizonyítékait. Odakint az utcán a luxusautó egyszer halkan dudált, jelezve, hogy a csapda bezárult.