Végzés a gangon

Nóra ajtajának csattanása még ott visszhangzott a folyosón, amikor a földszinti kapu felől nehéz, acélbetétes bakancsok dörgése törte meg a sötét lépcsőház csendjét. Nem a mentők vagy a villanyszerelők érkeztek meg. Két láthatósági mellényes hatósági ellenőr lépett a lépcsőpihenőre, nyomukban a Katasztrófavédelem egyenruhás tisztjével, akik zseblámpáik éles fényével azonnal a koromfoltos falakat és a lógó vezetékkötegeket pásztázták.
Fekete Zoltán automatikusan kihúzta magát, bürokrata reflexszel előlépve Bálint mellől, de a tiszt megálljt intett neki. A szomszédos épület lakói tettek bejelentést a pincéből felszivárgó gázszag és az áramkimaradást kísérő szikrázás miatt. A tiszt egy vastag, piros mappát nyitott ki, miközben hangja ridegen csattant a szűk térben.
„Fekete úr, a közművek és az építésügyi hatóság közös szúrópróbája alapján az épület elektromos és gázhálózata közvetlen életveszélyt jelent” – mondta a tiszt, végigmérve a megriadt lakókat. „Két lehetőségük van. A társasház legkésőbb holnap délig elrendeli a rendkívüli közgyűlésen a teljes hálózat azonnali, kényszerű felújítását az ehhez szükséges milliós pótbefizetésekkel együtt, vagy a hatóság még aznap lakatlanná nyilvánítja a házat, és megkezdjük a kilakoltatást.”
A bejelentés súlya rázuhant a lépcsőházra. Dr. Bordás András reszkető kézzel igazította meg vastag szemüvegét, és rémülten suttogta maga elé: „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kell... de ez a számítás most mindannyiunkat eltemet.” Mellette Bezerédi Melinda fehéredő ujjakkal szorította a kabátja alá a besárgult fényképet, miközben Kerekes Lívia az emeleti korlát mögött állva elfojtotta a lélegzetét – a ház lezárása azonnal romba döntene mindent. Egyedül dr. Balog Henrik állt a homályban mozdulatlanul, jéghideg mosollyal az arcán: a kilakoltatás fenyegetése épp a kezére játszott.