Váratlan szembesítés a másodikon

Ezalatt a második emeleti folyosón Bálint feszülten igazgatta a biztonsági szolgálati egyenruháját, próbálva elkerülni Fekete Zoltán szigorú tekintetét. Amikor kilépett a lakásból, Enci éppen kávéscsészével a kezében követett a gangra. A nő arca gyanakvó volt, napok óta érezte a férfi szótlan, hűvös távolságtartását és a felhalmozódott elhallgatásokat.
Ebben a pillanatban a lépcsőforduló felől halk, ijedt gyereksírás törte meg a ház fojtogató csendjét. Erika lépett fel a lépcsőn, karjában a riadt csecsemővel. Az asszony arca sápadt volt a félelemtől, tekintete kétségbeesetten kereste Bálintot.
– Bálint, miért nem veszed fel a telefont? A gyerek rosszul van, és egyedül képtelen vagyok ezt intézni! – csattant fel Erika zaklatottan, ügyet sem vetve a mellette álló Encire.
Enci kezében megállt a kávéscsésze. A meglepetést azonnal felváltotta az éles, megsemmisítő felismerés. Bálint zsebében a telefon újból megrezrent, a kijelzőn pedig felvillant Erika korábban átküldött üzenete és az orvosi lelet fotója. Enci egyetlen gyors, kimért mozdulattal kitépte a férfi kezéből a telefont.
– Ezért jártál el éjszakánként? Ez a te gyereked? – Enci hangja reszketett a fojtott düh tüzétől. Bálint szólni sem tudott, arcából kiment minden szín: a féltve őrzött titka a másodikon egyetlen pillanat alatt omlott darabjaira.