Üzenet az előszoba homályából

A másodikon Kelemen Dániel lélegzetvisszafojtva tapadt a kémlelőnyíláshoz, miközben odafönt Balog ügyvéd úr jéghideg hangja még a lépcsőház huzatát is megfagyasztotta. Dániel homlokán hideg verejtékcsepp indult meg. Nem elég, hogy a ház feletti hatalmi harcok az ajtaja előtt zajlottak, a zsebében meglapuló telefon hirtelen éleset rezrent.
A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett üzenet villogott: „Tudjuk, mit kattintottál tegnap éjfélkor. A döntésed visszavonhatatlan.” Dánielnek a torkában dobogott a szíve. Az a tegnapi elhibázott, kétségbeesett kattintás – amivel próbált kitörni a kiégett adatelemzői mókuskerékből – most visszatért, hogy kísértse. Görcsösen törölte le a képernyőt a nadrágjába, mintha azzal a nyomokat is eltüntethetné.
Odalent Dr. Szabó András remegő kézzel próbálta a kulcsot a rendelője zárjába imádkozni, miközben Enci a félemeleti korlát mögött lapult riadtan. A szuterénből Székely Ricsi dugta ki a fejét. Ricsi – aki normális esetben bármit elintézett egy csomagtartóból előhalászott osztrák öblítővel – most gyanakvóan mérlegelte, vajon a közös képviselő jegyzőkönyvei mögött nem lakossági bejelentés rejtőzik-e.
Dániel lassan hátralépett az előszobába. A kapualj felől szivárgó feszültség már a zárt ajtók mögé is behatolt, és a kijelző újabb halk pittyenése egyértelművé tette: a tegnap esti titok ára hamarosan benyújtásra kerül.