Üzenet a sötétből

Dániel óvatosan visszalépett a korlát árnyékába, miközben Bendi és Karesz tovább marakodtak a leégett bányászgépek romjai felett. Erzsi néni felindult sipákolása visszhangzott a vaksötét lépcsőházban, de Dániel fülében a saját szívverése elnyomott minden szomszédi kiabálást. A zsebében ekkor halkan felrezsgett a telefonja.
A kijelző halvány, kékes fénye élesen megvilágította izzadt arcát. Nem értesítés volt a társasházi chatcsoportból, és nem is a villanyóra-leolvasótól érkezett üzenet. Egy ismeretlen számról jött egyetlen rövid mondat: „A tegnap esti átutalásod elindult. De a szerver nem felejt. Tudjuk, mit tettél nyolc után.”
Dániel gyomra görcsbe rándult. A hideg verejték azonnal átáztatta az inge gallérját. Tegnap éjjel, abban a kétségbeesett, magányos órában hozzányúlt a cég bizalmas adataihoz – egyetlen kattintás volt az egész, amivel ki akart törni a mókuskerékből, de most úgy tűnt, valaki pontosan követte minden mozdulatát. A koromcsíkos folyosón hömpölygő égett szag hirtelen másodlagossá vált.
Körbenézett a sötétben cikázó zseblámpa-fények között. Karesz a füstölgő kábellel hadonászott, Bendi a leégett kártyáit siratta, Erzsi néni pedig épp a mamuszát igazgatta a korlátnál. Valaki közülük? Vagy a sötét lépcsőház kapujában álló alakok egyike küldte az üzenetet? Dániel ujja reszketett, ahogy megpróbálta törölni az SMS-t, de a kijelző hirtelen elsötétült, és csak a saját riadt tükörképe köszönt vissza a fekete üvegről.