Üzenet a sötétben — más fényben

A teljes sötétség rátelepedett a lépcsőházra, mint egy nehéz, fojtogató takaró. A főelosztó lecsapása utáni első másodpercekben még a levegővétel is elakadni látszott. Dániel a második emeleti ajtaja előtt állt, és a markában görcsösen szorongatott telefonjára meredt. A kijelző hirtelen felvillanó kék fénye élesen megvilágította sápadt arcát: egy ismeretlen számról érkezett üzenet villogott rajta. „Tudom, mit tettél tegnap este. Nincs visszaút.” A szorongás jéghideg marással nyúlt a torkához; kényszeresen nézett körbe a homályos folyosón, attól tartva, hogy a falak mögül valaki az ő bukását várja.
Néhány lépcsőfokkal lejjebb Dr. Szabó András a korlátba kapaszkodva próbált uralkodni remegő kezein. A háziorvos pontosan tudta, hogy a sötétség nem takarja el Balog ügyvéd elől; a hamis receptigazolások és a rendelőbeli paktumok súlya most egyszerre nyomta a mellkasát. Erika a szomszédos forduló árnyékában lapult, fojtott, rémült légzéssel. A tegnapi titok árnyéka rászakadt a lépcsőházra, és Erika rettegett attól a pillanattól, amikor a fényképek és a barna borítékok tartalma végérvényesen napvilágra kerül.
Eközben a felsőbb emelet felől, Toemai főtörzs lakásának résnyire nyitott ajtaján át Etelka összetéveszthetetlen, édeskés parfümjének illata szivárgott ki a huzatban, miközben a lakók botorkálva keresték a mobiljaik fényét. A sötétségben a titkok nem elrejtőztek, hanem fojtogatóbbá váltak, mint valaha.