Ohm törvénye a sötétben — más fényben

Bordás professzor kilépett a lépcsőforduló közepére. A korhadt korlátra támaszkodva nem a hivatalos aktai dossziéra nézett, hanem a sarki villanyóra-szekrény alatt halkan sercegő kábelekre. „Toemai főtörzs, mielőtt lepecsételné a szuterént, érdemes feljegyeznie a feszültségingadozást is” – szólalt meg kimért, oktatói hangján. „R egyenlő U per I. Ohm törvényét Balog ügyvéd úr nyilván elfelejtette a nagy ingatlanüzletek közepette, de a pince illegális vételezése miatt az egész hálózat túlterhelt. Ez nem jogi csűrés-csavarás, hanem fizikai tény.”
Dr. Balog Henrik szája keskeny vonallá szűkült, de nem tudott visszavágni. Az új lakó – a kint edződött ex-légiós – lassan lejjebb lépett két lépcsőfokot, sötét kabátjában a falon futó, megolvadt vezetékcsatornát pásztázva. Néma jelenléte fojtogatóbb volt a rendőri intésnél.
Fekete Zoltán bizonytalanul nyúlt a papírokért, ám Bordás nem hagyott időt a tehetetlen bürokráciára. A professzor határozott mozdulattal a főelosztóhoz lépett, és fittyet hányva a közös képviselő tiltakozó mormogására, lecsapta a nehéz, karos relét.
A lépcsőház egyetlen pillanat alatt sötétségbe borult. A szuterén mélyéből tompa fémszörrenés és egy elfojtott káromkodás visszhangzott, ahogy Székely Ricsi ijedtében leejtett valamit a rács mögött. Bálint a falnak feszült, s a vaksötétben megérezte Enci hideg, számonkérő érintését a kabátujján.