Üzenet a résnyire nyílt ajtó mögött

A félemeleti feszültség szinte vágni lehetett, amikor a második emeleti lakás ajtaja résnyire nyílt. Kelemen Dániel nem merte elfordítani a reteszt teljesen, csak a sötét folyosó kormos, fojtogató levegője áramlott be a szobájába. A zsebében hirtelen meglendült a telefon rezgése – az a rövid, fémes zümmögés, amitől órák óta görcsbe rándult a gyomra.
Megvilágította az arcát a kijelző hideg, kékes fénye. Egy ismeretlen számról érkezett az újabb rövid üzenet: „Tudom, mit tettél tegnap éjjel a hálózaton. A pénz nem érkezett meg, a nyomok megmaradtak.” Dániel tenyere azonnal megizzadt, a lélegzete elakadt. A tegnap esti elhamarkodott, kétségbeesett döntése, a titkos adásvétel most, a lépcsőházi áramszünet és a botrány árnyékában fordult éles tőrré ellene.
Kipillantott az ajtórésen. Odalent Bálint még mindig szorosan elállta Balog Henrik útját, a barna borítékot követelve az ügyvédtől. Balog jéghideg tekintete egy pillanatra felfelé tévedt, pontosan oda, ahol Dániel lapult a félhomályban. Dániel kényszeresen a telefonjára pillantott, reszkető hüvelykujjal zárolta a képernyőt, majd óvatosan kibújt a folyosóra.
A lépcsőházban felhalmozódott pánik már nem csak az égett szigetelésről szól. Ahogy Dániel a korláthoz lépett, tisztában volt vele: ha Fekete Zoltán valóban ráküldi a hatóságot a házra, a fizikai vizsgálat során a digitális nyomok is felszínre kerülnek, és egyenesen az ő ajtajához vezetnek majd.