Ultimátum az emeleti korlátnál

Dániel félrelépett a gomolygó zsályafüstben, ám a lépcsőfordulóban váratlanul szembetalálták magukat Fekete Zoltánnal. A közös képviselő arca mészfehér volt, görcsösen szorongatta a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság frissen átvett, pecsétes jegyzőkönyvét. A lépcsőház fojtogató csendjében Zoltán felolvasott szavai úgy visszhangzottak a csupasz falak között, mint egy végrehajtható ítélet: ha a rendkívüli közgyűlésen a lakók nem szavazzák meg azonnal a több milliós kényszerfelújítási alapot, a hatóság életveszélyessé nyilvánítja a Vászoly utca 6-ot, és elrendeli az épület azonnali kiürítését.
A kihirdetett ultimátumra a nyitott ajtók mögül gyanakvó, rémült tekintetek bújtak elő. Dr. Balog Henrik a második emeleti korlátnak támaszkodva, jéghideg, kimért nyugalomból hallgatta a bejelentést. Az ügyvéd pontosan tudta, hogy a kispénzű lakók képtelenek lesznek előteremteni a rájuk eső milliókat – a ház totális csődje és a belengetett lakatlanná nyilvánítás tálcán kínálta neki a kényszerárverezési játszma megnyerését.
Miközben a szuterén felől riasztó gázszag szivárgott felfelé, Dániel észrevette, hogy Nóra a bőrmappát a kabátja alá rejti, Balog pedig egyetlen apró, sokatmondó intéssel jelzett a nőnek. A tegnap esti titok szálai összefonódtak a hatósági fenyegetéssel: a kapualj előtt várakozó fekete limuzin nem véletlenül állt az utcán, a rendkívüli közgyűlés tétje pedig most már nem csak az elment áram, hanem a lakók feje felőli tető lett.