Fekete limuzin a kapu előtt

Erzsi mama ajtajának kattanása után Szilágyi Marika ott maradt a gangon, mint egy szobor, amire épp ráöntötték a ház összes elhallgatott múltját. Mielőtt azonban felfoghatta volna a látottakat, a nyitott kapualj felől fémesen éles autóajtó-csapódás törte meg a lépcsőház feszült csendjét. Egy méregdrága, sötétített üvegű fekete limuzin motorja búgott fel az utcán, a fényszórók éles pászmája pedig végigszántott a kapualj csiszolt üvegén.
Varga Nóra úgy surrant be a kapun, mintha legalábbis a határőrség elől menekülne. Zaklatott volt, a kabátja gombjai felemásan álltak, s a hóna alatt egy szorosan átkötött, barna bőrmappát szorongatott. Meg sem állt a postaládáknál, de a lépcsőfokokat kettesével szedve idegesen pillantgatott a háta mögé, mint aki biztos benne, hogy a Vászoly utca 6. minden egyes lépcsőfoka feljelentéssel ér fel.
A harmadik emeletről közben bőséges zsályafüst szivárgott lefelé – Bartha Zsófia épp javában küzdött a ház „súlyosan mérgezett aurájával”, bár a terjengő szag inkább arra emlékeztette a lakókat, mintha valaki elégette volna a közös költség elmaradt csekkjeit. Nóra a gomolygó füstfelhőn átvágva szinte belerohant a homályban álló Dánielbe.
Az ütődéstől a bőrmappából kicsúszott egy aranyozott logós belépőkártya, ami csörrenve állt meg a betonon. Nóra ijedt, kétségbeesett pillantást vetett Dánielre, majd villámgyorsan a földre vetette magát a kártyáért, de a keze remegése kétségtelenné tette: a tegnap esti titok hálója most az ő nyakán is szorulni kezdett.