Ultimátum a rendelőnél

Miközben Dániel a kulcsát forgatta a zárban a második emeleten, odalent a földszinti folyosó sötétjében hirtelen csapódott egy nehéz faajtó. Erika átsuhant a kapualjon, szorosan a mellkasához ölelve a takaróba bugyolált csecsemőt meg a gyűrött orvosi igazolásokat, és egyenesen Dr. Szabó rendelőjébe vetődött.
Bálint lélekszakadva rohant utána a lépcsőn, de már csak a kattanó zár fémes hangját hallotta. Odakint, a szomszédos ház harmadik emeleti ablakában egy pillanatra felgyulladt a fény: Marietta már Ottónál menedéket lelt a ház fojtogató feszültsége elől, de Bálintot most semmi más nem érdekelte, csak a zárva maradt ajtó. Dühösen rácsapott az üvegezett keretre.
– Nyisd ki, Szabó, most azonnal! – sziszegte Bálint, az arcán eluralkodott a pánik és a düh.
A zár mögött felkattant egy apró retesz. Dr. Szabó elgyötört, karikás szemei megjelentek a tejüveg mögötti keskeny résben. Az orvos keze reszketett a felhalmozott kártyaadósságtól, de a hangja hideg volt és elszánt.
– Egy lépést se tovább, Bálint – felelte a doki fojtott hangon. – Balog Henrik ügyvéd úr reggelre felmondja a rendelőm bérletét, ha nem rendezem a tartozást. De most te fogsz fizetni. Vagy előteremted a pénzt a törlesztőre, vagy még ma este odaadom az iratokat Encinek meg a közös képviselőnek. Tudd meg az egész ház, kinek a gyereke sír nálam.
Bálint ökle megállt a levegőben. A folyosón elhaladó léptek és Bordás professzor távoli morgása fenyegetően visszhangzott, miközben a biztonsági őr megértette: a csapda végleg bezárult körülötte.