Ultimátum a kapualjban — folytatás

A lépcsőházban vibráló csendet hirtelen a kapualj felől érkező nehéz léptek törtek meg. Két sárga fényvisszaverő csíkos kabátot viselő katasztrófavédelmi ellenőr bukkant elő a sötétből, nyomukban a tizedik lakás bérlőjével, Dr. Balog Henrikkel. Az ügyvéd jéghideg, elegáns mosollyal a szája szélén kísérte a hatóság embereit, miközben Fekete Zoltán még mindig az új bérlő határozott légiós fellépésétől elhűlve állt a füstös villanyóránál.
– Lakossági bejelentés érkezett a szomszédos épületből közvetlen életveszélyről és gázszagról – szólalt meg a szakhatóság vezetője, nagyteljesítményű zseblámpájával végigpásztázva a kiégett szekrényt. – Ahogy látom, a hálózat teljesen megsemmisült. Jegyzőkönyvet veszünk fel, elnök úr.
Fekete Zoltán szája kiszáradt, bürokratikus magabiztossága egy pillanat alatt szertefoszlott. Balog Henrik halk, kimért léptekkel közelebb lépett a közös képviselőhöz, s fojtott hangja átvágott a folyosói feszültségen:
– Ha a hatóság kényszerkiürítést rendel el, az épületet lakatlanná nyilvánítják, Fekete úr. Kivéve, ha egy rendkívüli közgyűlés keretében azonnal eladják a felújítási jogokat a megbízóimnak. Ön dönt: kényszerfelújítási adósság vagy azonnali kilakoltatás.
A földszinti félhomályban Dr. Szabó szinte beleolvadt a rendelője ajtajába, miközben Dániel szorosan a falhoz lapulva meredt a telefonjára: a névtelen üzenet újabb megzsarolást jelzett a tegnap esti titok miatt.