Nehéz bakancs a sötétben

Fekete Zoltán a zseblámpájával ingerülten pásztázta a füstös folyosót, miközben a kiégett villanyóra felől még mindig halk sercegés hallatszott. A sötét lépcsőforduló mélyéből ekkor nehéz, kimért léptek visszhangoztak. Egy magas, szálkás testalkatú férfi bukkant elő a homályból – az új bérlő, aki alig egy hete költözött a házba. Hátán kopott katonai zsákot egyensúlyozott, arca részvétlen maradt a zűrzavar láttán.
– Elég lesz a kiabálásból, elnök úr – vágta el az új jövevény Fekete Zoltán emelt hangját, ahogy átlépett a korlát mellett. – Guyanában az idegen légióban ennél nagyobb vaksötétben is fegyelmet tartottunk. Nem kell a pánik, csak le kell kapcsolni a főrelét, mielőtt az egész tábla lángra kap.
Fekete Zoltán elhűlve meredt az idegenre, aki gátlástalanul átvette az irányítást. A közös képviselő bürokratikus tekintélye egy pillanat alatt megroppant a férfi nyers, katonás fellépésétől. Közben Dániel a háttérben szorosan a falhoz lapult: a telefonja kijelzőjén ekkor egy új, névtelen értesítés villant fel, ami azonnal visszarántotta őt a tegnap esti, elhamarkodott titkos lépésének nyomasztó valóságába.
A földszinti félhomályban Dr. Szabó András a rendelője ajtaját résnyire nyitva tartva feszülten figyelte a gangon kibontakozó vitát. Jól tudta, hogy ha az áramszünet miatt a hatóságok is megjelennek az épületben, a figyelem hamarosan az ő zűrös ügyeire és elhallgatott titkaira terelődhet.