Sötétség a másodikon — folytatás

Fekete Zoltán még fel sem dolgozhatta Bálint gázszivárgásra tett figyelmeztetését, amikor a másodiki folyosó végén hirtelen vészjóslóan kitárult Karesz lakásának ajtaja. Radó Károly a küszöbre tolta a hatalmas Marshall erősítőjét, és csontig hatoló gitártorzítással csapott a húrok közé, mit sem törődve a lépcsőházi vitával. A falak megremegtek a torzított basszustól.
A bukott rocker sejteni sem látszott, hogy a készülékét illegálisan Sipos Bendegúz nagyteljesítményű bányászgépeinek amúgy is túlterhelt hálózatára kötötte rá. A két energiavámpír miatt az elavult villanyóra-szekrény a lépcsőfordulóban váratlanul éles, kék szikrákat szórt, majd fülsiketítő csattanással leégett a főbiztosíték.
A lépcsőházban egyik pillanatról a másikra vaksötétség uralkodott el. Az égő műanyagszigetelés szaga azonnal elárasztotta a folyosót, és a lakók ijedt kiáltásai betöltötték a teret. Kelemen Dániel riadtan pattant ki az ajtaján a telefonja derengő fényével, miközben Szabó Gábor és Enci a sötétben botorkálva, lincshangulatban indultak Karesz füstölő ajtaja felé.
„Még a végén kihűl a friss pogácsám ebben a nagy kalamajkában” – lépett ki a homályba Dezső bá egy tálcával, próbálva elütni a feszültséget, miközben Ricsi csöndben osztrák kávét ígért a megrémült szomszédoknak. Marietta higgadtan csak annyit jegyzett meg a korlát mellől, hogy az ózonszag komoly zárlatra utal. Fekete Zoltán zseblámpájának fénye küzdött a sötétséggel.