Hivatalos figyelmeztetés a gangon

Fekete Zoltán az ajtó csattanása után egy pillanatra fagyott kővé vált. A sárga mappát olyan szorosan markolta, hogy az ujjpercei teljesen elfehéredtek, majd fenyegető, lesújtó pillantást vetett Bálintra.
„Ne próbáld megakadályozni a munkámat, Bálint! A társasházi szervezeti és működési szabályzat mindenkire vonatkozik, még a magába roskadt szomszédodra is” – jelentette ki a közös képviselő fojtott, reszelős hangon, és már nyúlt is a zsebében lapuló golyóstollért, hogy feljegyezzen egy újabb rendbontási tételt.
Ekkor lentről nehéz, csikorgó léptek zaja törte meg a fojtogató csendet. Székely Ricsi bukkant fel a másodikon, karjában egy hatalmas, ipari ragasztószalaggal átkötött kartondobozzal, amelyből prémium osztrák öblítők és csempészett kávé tömény illata áradt a huzatos folyosóra.
„Nyugi van, Zoltán bátyám, szétpattan még az az erecske a homlokán!” – vihogott Ricsi a tőle megszokott lazasággal, de Fekete gyilkos tekintetét látva rögtön megtorpant.
„Közös területek eltorlaszolása, engedély nélküli áruszállítás és veszélyes hulladék tárolása!” – hadarta Fekete Zoltán, s azonnal Ricsi felé fordította bürokratikus haragját. „Azonnal vigye le ezt a lomot a szuterénbe, vagy még ma ráterhelem a soron kívüli takarítási pótdíjat a közös költségére!”
Bálint nem bírta tovább a tehetetlen dühöt. Szorosan Fekete mellé lépett, félrelökve a lebegtetett sárga mappát. „Hagyd már abba a vadászatot, Zoltán! Nem tűnt fel, hogy lentről, a pince felől valami fura gázszag szivárog fel? Inkább azt ellenőrizd, mielőtt ránk gyújtod az egész házat!”
Erzsi néni a kukucskáló mögött némán szorította össze a száját, miközben Fekete Zoltán kezében megállt a toll, s a lépcsőházra hirtelen nehéz, gyanakvó csend nehezedett.