Ultimátum a kapualjban

A koromsötét lépcsőházban a füstszag lassanként leülepedett a hideg kövekre, de a feszültség csak tovább sűrűsödött. A kapu aljában éles, fémes koppanással kinyílt a nehéz tölgyfa ajtó, és két láthatósági mellényt viselő hatósági ellenőr lépett a lépcsőházba. Fekete Zoltán sápadt arccal, izzadó tenyérrel sietett eléjük a negyedikről, miközben a lakók néma riadalommal figyelték a fejleményeket.
A postaládáknál Máté próbált láthatatlanná válni, de Dr. Balog Henrik pont mellé lépett, hogy kivegye a leveleit. „Zoltán ma is körbejárt a házban, úgy látszik, hiába” – jegyezte meg a jogász halk, metsző hangon, miközben éles pillantást vetett a fiatalemberre. Máté a fogát csikorgatva hallgatott; tudta, hogy egy rendkívüli befizetés a csőd szélére sodorná őket Biankával.
Az ellenőrök szigorú tekintettel méregették a szétégett biztosítékszekrényt és a pince felől terjedő gázszagot. Az idősebb hivatalnok kereken kijelentette: az épület állapota közvetlen életveszélyt jelent. Vagy azonnal elindítják a milliós nagyságrendű kényszerfelújítást, amit a lakóknak kell kifizetniük, vagy a hatóság még a héten lakatlanná nyilvánítja a házat és elrendeli a kilakoltatást.
Lívia remegő kézzel szorította össze kardigánját, Erika pedig riadtan hátrált a falig, amikor Bálint előlépett a homályból. Bálint szeme szinte szikrázott a dühdtől; ökleit összeszorítva nézte a kimért Balog ügyvédet, aki csupán egy gúnyos félmosollyal nyugtázta a katasztrófavédelem ultimátumát. A házban megállt a levegő: a fenyegető kilakoltatás réme egyszerre zúzta szét a szomszédok elfojtott titkait.