Új arc a pultnál — más fényben

Az utcára kiterelt lakók morgása lassan elhalkult, ahogy a gázművek sárga villogós kocsija éles szirénával befordult a Vászoly utcába. Kovacovic Enikő, azaz Enci, kihasználva a kapualjban uralkodó zűrzavart, visszahúzódott a Miri Csemege védelmet nyújtó pultja mögé. A kávésdobozokat igazgatta, próbálva kizárni a fejéből a Bálinttal való végleges szakítás utáni fojtogató csendet.
Ekkor lépett be a boltba egy eddig nem látott, határozott léptű fiatalember. Bőrkabátot viselt, tartása egyenes, szinte katonás volt, tekintete mégis meleg és nyílt. Egy üveg ásványvizet kért, majd miközben fizetett, közvetlen hangon kérdezősködni kezdett a házban lévő eladó lakásokról és a lakóközösség hangulatáról. Enci önkéntelenül is elmosolyodott – hetek óta ez volt az első őszinte, figyelemreméltó gesztus, ami eljutott hozzá. A szikra szinte azonnal kipattant köztük a hűtőpult felett.
A kapualj sötétjéből ekkor lépett be Bálint. Arca eltorzult a dühös féltékenységtől, amint meglátta Enci fénylő tekintetét. Ám ahogy az idegen megfordult, Bálint lépte hirtelen megtorpant. A biztonsági őr szemeiben a rettegés és a döbbent felismerés szikrája gyúlt meg: az új vevő nem volt más, mint egykori bajtársa a légiós időkből, aki nem véletlenül bukkant fel a Vászoly utcában.
A rendelő ajtajából riadtan figyelő Dr. Szabó András és a lépcsőfordulóban remegő Dr. Bordás András rémülten méregették a jelenetet. A kiérkező hatóságok szirénázása ellenére a házban a feszültség új, veszélyes szintre hágott.