Tesla árnyéka a lépcsőházban

A lépcsőház feszült csendjét Dr. Bordás András kíméletlen, kimért hangja törte meg. Az idős mérnök a korlátnak dőlve magyarázott Köves Dezsőnek az Ohm-törvényről és a hálózat túlterheléséről. „R = U/I, Dezsőm, ezt mindenkinek tudnia kellene! Ha Nikola Tesla látná ezt a kókányolást, elsírná magát” – morogta, miközben az egyre idegesebb Dezső bá feszülten szorongatta a saját kezűleg gyártott igazolásait a zsebében.
A félemeleti ajtó résnyire nyílt, s az izgatottan remegő Erika lesett ki a csecsemővel a karján. Dr. Szabó András, a háziorvos meggörnyedt háttal sietett lefelé a lépcsőn, tekintetében leplezetlen rettegés ült; a játékszenvedélye és a halmozódó adósságai teljesen felőrölték az idegeit. A nyirkos falak mentén olykor mégis átsuhant a ház ritka, szinte tudományos tisztánlátása, ahogy Bordás professzor a levegőben érződő gázszagról levezette a szuterén veszélyeinek pontos fizikai modelljét.
A lépcsőforduló árnyékában Kerekes Lívia tűnt fel táskájával. Csendes, alig észrevehető mozdulattal nyújtott át egy hiányos buborékcsomagolású feszültségoldót a remegő kézzel várakozó orvosnak. Enci a nyitott kisboltajtóból figyelte a pult mögül a jelenetet, és önkéntelenül összerezzent, amikor meglátta a patikárius nővérke kezében a receptköteles fiolákat.
A Vászoly utca 6. lakói szótlanul követték egymás minden rezdülését. A technológiai képletek és a fojtott suttogások mögött ott lebegett a közös félelem: Dániel hirtelen felmondása és a telefonjára érkező névtelen fenyegetések árnyéka minden egyes lépést fenyegetővé változtatott a linóleumon.