Szikrázó sötétség

Bálint alig lépte át a rendelő küszöbét Erika felé, amikor a második emelet felől fülsértő, torzított gitárbúgás rázta meg a lépcsőházat. Rádó Károly a jelek szerint nem törődött sem Fekete Zoltán szigorával, sem a lépcsőházi feszültséggel: az illegálisan megcsapolt hálózatra kötött Marshall erősítőjét maximális hangerőre tekerte, és a régi téglafalak azonnal vibrálni kezdtek a dübörgő akkordoktól.
A félemeleti sarokban lapuló Székely Ricsi ijedten szorította magához a csempészáruval teli szatyrát, de a fülsiketítő zajt hamarosan éles, sistergő szikrázás követte a földszinti villanyóra-szekrény felől. Egyetlen vakító kék villanással kísérve a hálózat végleg megadta magát a túlterhelésnek, és a teljes épület vaksötétbe borult. A lépcsőházat pillanatok alatt befedte a megégett szigetelések szúrós füstje.
„Ez a barom Karesz újra megcsinálta!” – üvöltötte fel a földszintről Szabó Gábor, miközben az emeleteken egymás után csapódtak ki a lakásajtók. Dániel és Enci mobiltelefonjaik imbolygó fényénél rohantak felfelé, miközben a felbőszült lakók pillanatok alatt fenyegető gyűrűt vontak Karesz ajtója köré a második emeleti gangon.
A sötétség leple alatt Bálint görcsösen szorította kabátzsebében az Erzsi nénitől kapott barna borítékot, miközben Erika reszketve ölelte magához a csecsemőt a rendelő homályában. Ekkor Dr. Balog Henrik jéghideg, kimért léptei zördültek meg a kövezeten: az ügyvéd a vaksötétben tétovázás nélkül közelebb lépett Bálinthoz.