Szikra és lincshangulat

Dániel épp lépett volna egyet a nyirkos pincelépcső felé, amikor a második emelet irányából fülsértő, mély búgás csapott le a lépcsőházra. Karesz, a részeg ex-rocker feltekerte a falakat rázó Marshall erősítőjét, mit sem törődve a ház békéjével. A folyosói lámpák sárgás fénye remegni kezdett, majd vadul villogott a feszültségingadozástól. Karesz mit sem tudott róla – vagy nem érdekelte –, hogy az áraméhes matuzsálemet illegálisan Sipos Bendegúz amúgy is túlterhelt, bányászgépektől izzó hálózatára kötötte rá.
A szuterén bejárata melletti főkapcsoló dobozából hirtelen éles, kénes szikraeső csapott ki a sötétbe. Egyetlen nehéz, csattanó hang kíséretében az egész épület vaksötétbe borult. Az áramhalál pillanatok alatt bénította meg a Vászoly utca 6-ot.
Sikolyok visszhangoztak a betonfalak között. Etelka felvisított, miközben Bordás professzor a korlátot markolva tehetetlenül káromkodott. A második emeletről Szabó Gábor rontott ki a folyosóra, kezében egy erőtlen fényű mobiltelefonnal. Enci is felbukkant a lépcsőfordulóban; az arca halálsápadt volt, s hirtelen összerezzent, amikor meglátta a fentről derengő bizonytalan fényeket, szorosan a mellkasához vonva kabátját.
– Ez a barom volt az! Karesz leégette a hálózatot! – üvöltötte Gábor, a kimerültségtől megtört hangon.
Dániel a falnak támaszkodott. A zsebében lapuló gázórakulcs hidege emlékeztette a saját titkára, miközben a felbőszült lakók a sötétben Karesz ajtója felé indultak.