Szikra a sötétben — új hang

Fekete Zoltán még meg sem próbálta összefogni a remegő kezeiben maradt papírokat, amikor a második emeleti folyosó fala mentén mély, gyomrot rázó morajlás remegtette meg a vakolatot. Karesz a lakásában tövig tekerte a kilencvenes évekből megmentett, túlméretezett Marshall erősítőjét. Fogalma sem volt a lépcsőházban álló ellenőrökről; a torzított gitárhang robbanásszerűen csapott ki a gangra. Az illegalitásban rákötött hálózat – amit Sipos Bendi kriptobányász gépei amúgy is a végsőkig terheltek – nem bírta tovább.
A főkapcsoló táblánál éles, kék szikrafény villant, majd fülsiketítő pukkanással megolvadt az egész emeleti elosztó. A lépcsőházban egyik pillanatról a másikra teljes vaksötétség támadt. A sárga mellényes ellenőrök sípoló műszerei leálltak, a vészkijárati lámpa izzója szétpattant, és a fojtogató gázszag mellé azonnal égett műanyag szaga keveredett.
– Karesz, te elmentél az eszedtől?! – üvöltötte a sötétben Szabó Gábor, miközben az első emeletről rohanó léptek zajlottak.
Dániel feltépte a lakása ajtaját; a zsaroló üzenet miatti rettegését felváltotta az elszabaduló pánik. Enci és Bálint a korlátba kapaszkodva próbáltak tájékozódni, miközben a lakók vaksötétben gyűltek Karesz ajtója elé. Dr. Balog Henrik a falhoz lapulva igyekezett a kijárat felé, míg a szuterén mélyén Lugosi Jenő halkan dudorászott a sötétben, ügyet sem vetve a feje felett kitörő lincshangulatra.