A hatósági végzés

A kapualj felől érkező fémes csattanás és a lépcsőházban felharsanó éles, ritmikus sípolás vágott bele a második emelet fojtogató csendjébe. Erika szava félbeszakadt; Bálint ránduló vállal fordult a korlát felé, miközben a földszintről sárga fényvisszaverő mellényes alakok nehéz léptei visszhangoztak. A katasztrófavédelem ellenőrei megérkeztek, műszereik már a lépcsőfordulóban kimutatták a szuterénből áradó gázszagot.
Fekete Zoltán arca hamuszürkévé vált. A kezében még ott szorongtak a Molnár Máté lakásáról szóló árverési iratok, amelyeket dr. Balog Henrik az imént nyújtott át neki, de a hideg tekintetű ügyvéd most némán lépett kettőt hátra, átengedve a terepet a hatóságnak. Az ellenőrzést vezető tiszt megállt a közös képviselő előtt, és teketória nélkül egy pecsétes papírt nyomott a mellkasának.
– Életveszélyes az épület állapota, Fekete úr – dörrent a tiszt hangja, ami bejárta a lépcsőházat, még Dániel bezárt ajtóján is átszűrődve. – A gázvezeték szivárog, az elektromos hálózat megolvadt. Vagy kiírják az azonnali, milliós kényszerfelújítást, vagy negyvennyolc órán belül elrendeljük az épület kiürítését.
A nyolcas lakás ajtajában Köves Dezső hajlott alakja bukkant elő, szorongva méregetve a hatósági egyenruhákat, miközben a ház előtt Tormai főtörzs szolgálati kocsija fékezett le. Bálint és Erika egymásra nézett: a privát titkaik súlya hirtelen eltörpült a házat fenyegető teljes összeomlás árnyékában.