A folyosói ítélet

A bezárt ajtó mögött a némaság súlyosabb volt, mint a lépcsőházi moraj. Dániel a bejárati ajtónak döntötte a hátát, ujjai még mindig a hideg hevederzárat szorították. A zsebében meglapuló telefon mintha égetett volna; a névtelen üzenet minden betűje maró méregként ült a gondolataiban. Fogalma sem volt, ki láthatta meg őt tegnap éjjel a szuterén sötétjében, de a rettegés gúzsba kötötte a végtagjait.
A folyosó felől ekkor éles, kimért léptek zaja törte meg a fojtogató csendet. Dr. Balog Henrik nyitott iratrendezővel a kezében állt meg Fekete Zoltán előtt. A közös képviselő összeráncolt homlokkal vette át Molnár Máté lakásának árverési dokumentumait; a papírok halk zizegése maga volt a száraz, bürokratikus ítélet. Fekete úr tekintete egy pillanatra elidőzött a lépcsőház fordulójában, mintha megérezte volna a pincéből szivárgó, jellegzetes, szúrós gázszagot, de nem szólt semmit.
Eközben a másodikon kinyílt egy másik ajtó is. Erika lépett ki a folyosóra, és habozás nélkül Bálint felé indult. A férfi izmai megfeszültek a biztonsági őr egyenruhájában, ahogy a nő tekintete egymásnak feszült az övével. Erika hangja halk volt, de a feszült csöndben szinte visszhangzott, amikor nyíltan megszólította Bálintot. A háttérben figyelő lakók jól tudták: ebben a házban már senki sem őrizheti meg a titkait sokáig.