Szigorú rendszabály a sötétben

Dániel nem maradhatott tovább a négy fal fogságában. A mobiltelefonja kijelzőjének kísérteties fényénél nyitotta ki a lakásajtót, és kilépett a második emeleti sötét folyosóra. Odalentről, a lépcsőház mélyéből nehéz, ritmikus léptek visszhangoztak. Egy nagy teljesítményű zseblámpa vakító, hideg fénysugara pásztázta a korlátokat és a málló vakolatot: Fekete Zoltán tartott éjszakai ellenőrző körutat a koromsötét épületben.
A közös képviselő számára az áramkimaradás nem kifogás, hanem újabb ok volt a szigorra. Ahogy meglátta Dánielt a korlát felett letekinteni, azonnal ráirányította az éles fényt.
– Kelemen úr! – dörrent meg Fekete úr hangja a szűk lépcsőorsóban. – A vészhelyzet nem mentesít a házirend alól! Valaki egy szétszakadt kartondobozt hagyott a félemeleten. Tűzvédelmi szabályszegés! Ha reggelig nem tűnik el, jegyzőkönyvet veszek fel, és a közös költség terhére szabok ki bírságot!
Odalentről Bálint sietős, kapkodó léptei szűrődtek fel. Bálint a korlátba kapaszkodva csörtetett felfelé a lépcsőn, tudomást sem véve a közös képviselő kioktatásáról. Fekete úr zavartalanul folytatta a házszabály felolvasását, miközben a Miri Csemege földszinti cégére halkan megreccsent a kinti szélben. Dániel és Bálint pillantása összeakadt: a rettegés közös volt bennük, de Fekete úr szigora most fojtogató falat emelt köréjük.