Szigor a gőzben

Bálint még válaszolni sem tudott Erika fojtogató ultimátumára, amikor a lépcsőház felsőbb fordulójából nehéz, ütemes léptek zaja verte fel a gőz kavargását. Fekete Zoltán, a szabálymániás közös képviselő viharzott le a fokokon, kezében egy paksaméta sárga és piros figyelmeztető cédulával. Nem a pincéből feltörő forró vizet nézte, hanem Székely Ricsi földre letett kávésdobozait és Dezső bá kartonjait vette célba.
– Azonnal pakolják el ezeket a lomokat a menekülési útvonalról! – dörögte Fekete úr, miközben egy sárga cédulát ragasztott közvetlenül a porladó falra. – A házirend harminckettedik pontja világosan kimondja: közös területen tárolni tilos! Ha a katasztrófavédelem kijön a csőtörés miatt, húszezer forint bírságot szab ki a házra!
– Maga normális? – kiáltott rá a folyosóról Bezeredi Melinda, akinek a hangja élesen hasított át a gőzön. – Áll a forró víz a pincében, rohadnak a falak, maga meg papírokkal rohangál?
A sarokban dr. Balog Henrik húzta meg magát, elegáns öltönyének gallérját felhajtva. Rettegve figyelte a lépcsőfordulóban növekvő káoszt; ha a hatóságok a lakossági bejelentések nyomán átvizsgálják az egész épületet, a kényszerárverezési ügyei is lebukhatnak. Mögötte, a homályban a kisemmizett ex-légiós lapult, akinek tágra nyílt, rémült szemei elárulták, hogy a rendőrség megjelenése számára a végzetet jelentené. Fekete úr azonban hajthatatlan maradt, újabb cédulát ragasztott fel a gőzben ázó ajtóra.