Szelíd melegség a salétromos fordulóban

Erzsi néni reszkető, bütykös ujjai óvatosan nyúltak a még meleg papírzacskó után. A saját sütésű pogácsa illata egy pillanatra elnyomta a kapualjból felszálló salétromos nyirkosságot, s a petróleumlámpa sárgás, imbolygó fénye megtörte a lépcsőforduló ellenséges sötétségét. Az idős könyvelőnő tekintetében a mindig jelen lévő szigorú gyanakvást felváltotta valami régen látott, gyermeki megkönnyebbülés.
Köves Dezső bá gáláns mosollyal húzta vissza sötétszürke kalapját a fejére, mintha nem is egy kiégett áramkörű, eladósodott tízemeletes tömbben állnának, hanem egy patinás polgári szalonban. Székely Ricsi közben halkan lépkedett melléjük, s a műanyag kosarából egy apró, elemes olvasólámpát csúsztatott Erzsi néni szabad kezébe. „Ezt nem kell kifizetni, Erzsike néni, csak használja egészséggel” – suttogta Ricsi olyan szelíd közvetlenséggel, ami még a legbizalmatlanabb szomszéd szívét is felengedte volna.
Fekete Zoltán értetlenül állt a váratlanul kialakult kisközösségi jelenet előtt. A közös képviselő kezében leeresztett sárga műanyag elemlámpa sárgás csóvája a linóleumot pásztázta. A szabályok és a kiszabható bírságok merev világa hirtelen teljesen tehetetlenné vált a pogácsa illatával és a szomszédi gondoskodással szemben; Zoltán mellkasát pedig elöntötte a negyediki, üres lakásának fojtogató magánya.
A háttérben dr. Szabó András kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenséget. A kövérkés háziorvos, akinek homlokán még a hideg huzatban is gyöngyözött az izzadság, a betonfalhoz lapulva indult meg a földszinti rendelője felé. Szorosan magához ölelte az elnyűtt bőrtáskát, amelyben az adósságai és a hamisított receptblokkok lapultak, rettegve attól, hogy a táska mélyén megcsörrenő üvegcsék elárulják elfojtott szorongását.
Odafenn, a másodiki fordulóban Kelemen Dániel az ajtórésen át nézte a kavargó, meleg fényeket. A zsaroló üzenet kék villanása odafent, a sötét szobájában még mindig ott kísértett a képernyőn, de ahogy a lépcsőházból felhallatszott Dezső bá halk nevetése és a petróleumlámpa szelíd sercegése, Dániel gyomrában egy pillanatra kiengedett a görcsös félelem. A ház falai, ha csak egy rövid estére is, ismét menedékké szelídültek.