Szelíd fénysugár a szomszédos tűzfalon

A 12-es lakás zárt ajtaján belül a levegő nehéz volt a fojtott szorongástól. Kerekes Lívia elfojtott hangú éjszakai telefonhívásai, a táskák mélyén zörgő, hiányzó gyógyszeres dobozok és a klinikai precizitással felhalmozott nyugtatók árnyéka rátnehezedett a szobára. Marietta, a vegyész hallgató éles szemével minden apró rezdülést regisztrált: pontosan tudta, hogy anyja a veszélyes borotvaélen táncolást az ő tandíjáért és jövőjéért vállalja. Ez a tudat azonban nem megnyugtatta, hanem fuldokló bűntudattal szorította össze a mellkasát.
Amikor a feszültség a vékony falak között már-már fizikai fájdalommá vált, a lány csendben az erkélyajtóhoz lépett. A Vászoly utca 6. és a szomszédos bérház közötti szűk, sötét belső udvar felett alig néhány méter választotta el a két épületet. Egyetlen halk koccanás az üvegen, egy rövid villanás a telefon kijelzőjén, és a szemközti, harmadik emeleti ablakban megjelent Ottó sziluettje.
Az átszökés a szomszédos házba a megszokott, titkos útvonalon nem csupán fizikai helyváltoztatás volt, hanem menekülés a fenyegető valóság elől. Ottó harmadik emeleti lakásának meleg, csendes tere jelentette az egyetlen olyan menedéket, ahol Marietta végre gyanakvás és titkolózás nélkül lélegezhetett fel. Az udvar felett áthajló láthatatlan híd védelmében a lány válláról lekerült a nyomasztó teher, amelyet otthon percről percre viselnie kellett.
A szobában lassan terült szét az éjszakai nyugalom. Míg Marietta a tankönyvei fölé hajolt, Ottó jelenléte szótlan, mégis szilárd támaszt nyújtott számára. Az ablakpárkányra vetülő lágy sárga fényben a vegyjelek és képletek rendezett világa védelmet nyújtott a Vászoly utcai lakás kaotikus szürkezónájával szemben, ahol a receptköteles tabletták mögött bármikor kirobbanhatott a lebukás drámája.
A szűk udvar mélyén sötétedő téglafalak között a két ablak közötti kapocs szilárdabbnak bizonyult, mint a házat összetartó betoncsuklók. Marietta tudta, hogy a veszélyes titkok nem tűntek el, csupán a túloldalon maradtak, de ebben a harmadik emeleti szobában – ha csak egyetlen éjszakára is – a félelem helyét átvette a megérdemelt békesség.