Halk zümmögés a farmerzsebben

A második emeleti lépcsőforduló nyirkos huzatában Bálint dermedten állt a korlátnak támaszkodva. Farmerja zsebében a telefon szüntelenül, tompa ütemben rezgett, újra és újra figyelmeztetve arra a valóságra, amit legszívesebben kitörölt volna a létezésből. A kabátja belső zsebébe süllyesztett, fekete-fehér terhességi fotón Erika neve és a növekvő élet kontúrjai álltak, s a kép látványa mint izzó parázs égette a mellkasát.
Néhány méterrel arrébb, a zárva maradt lakásajtó mögött Enci gyanútlanul tevékenykedett. A hegesztőből lett szociális gondozó meleg, megnyugtató jelenléte most nem megnyugvást, hanem elviselhetetlen, fojtogató bűntudatot ébresztett a férfiban. Bálint pontosan tudta, milyen mély és törékeny bizalomra épült a közös életük, és hogy ez a hallgatás mindent elpusztíthat, amit eddig felépítettek.
Ujjai a kabátja másik zsebébe csúsztak, ahol egy vastag, gyanús barna boríték lapult. A kemény papír alatt jól kivehetően kirajzolódtak egy ismeretlen lakáskulcs szögletes körvonalai. A kulcsok egy újabb súlyos döntést jelképeztek: egy menedéket Erikának és a készülő gyermeknek, de egyben a végleges elköteleződést is a hallgatás és a titkolózás mellett.
Ekkor a lépcsősor felől halk léptek zaja törte meg a folyosó csendjét. Erzsi néni tűnt fel a kanyarulatban, lassú, de kimért mozdulatokkal haladva felfelé. Az idős asszony amint meglátta a korlátnál szorongó fiatalembert, léptei megtorpantak. Szúrós, sokat látott pillantása azonnal megakadt Bálint zaklatott arcán és a kabátja zsebéből félrehúzódó barna borítékon.
Erzsi néni tekintetében a megszokott gyanakvás mellett ott rejtőzött egy fojtott, elfedett féltés is – mintha az öregasszony a régi családi kötelékek és eltemetett titkok árnyékában pontosan érezte volna a fiút fenyegető összeomlást. Nem szólt egyetlen szót sem, csak halkan bólintott a homályban, de a sokatmondó csend súlyosabb volt minden nyílt számonkérésnél, miközben Bálint zsebében a telefon újjáéledő rezgése jelzett egy újabb elkerülhetetlen üzenetet.