Súgott figyelmeztetés — új hang

Nóra lakásának ajtója csattanva záródott be, a retesz kattanása végigvisszhangzott a füstszagú folyosón. Dániel még mindig a saját ajtófélfájának támaszkodva állt, amikor a lépcsőforduló homályából halk, papucsos léptek zaja törte meg a feszült csendet. Vincze Erzsi néni bukkant elő a korlát mögül, megfakult otthonkájában, mint aki mindig is ott lapult a sötét sarkokban.
– Ugye milyen furcsa ez a Nóra, Dánielkám? – lépett közelebb az öregasszony, miközben éles, átható pillantással méregette a fiatalembert. – Tegnap éjjel is pontosan abban az órában járt a ház előtt az a sötétített üveges luxusautó, amikor maga lement a pince felé... Tormai Zoltán főtörzs ma is körbejárt a házban, és szokatlanul sokat kérdezősködött a tegnap esti mozgásokról.
Dániel gyomra görcsbe rándult, a zsebében lapuló telefon pedig mintha égette volna a combját. Erzsi néni tekintete egy pillanatra elidőzött a fiú zaklatott arcán, majd halkan, bizalmasan folytatta:
– És a rendőr nem az egyetlen, aki figyel. A kis Marietta is pont most szaladt le Líviához a földszintre, miután a doki megint átadott egy adag receptköteles bogyót. Vigyázni kell ebben a házban, Dánielkám, mert ami tegnap éjjel történt, arról nemcsak a Jóisten tud, hanem mások is.
Az öregasszony szája szélén kárörvendő mosoly suhant át, mielőtt lassan visszaindult volna a saját ajtója felé. Dániel egyedül maradt a sötétedő lépcsőházban, miközben a kapott névtelen üzenet és Erzsi néni baljós szavai fojtogató hálóként szorultak rá.