Súgás a félhomályban

Dr. Balog Henrik hideg kimértséggel lépett a hatósági ellenőrök és a sápadt Fekete Zoltán közé, felajánlva jogi segítségét a társasház „kölcsönhatékony megtisztítására”. Kihasználva a kapualjban kibontakozó éles szóváltást, Bálint és Erika óvatosan hátráltak a sötétedő lépcsőház felé. A megszerzett barna boríték éles pereme Bálint oldalához fúródott a vastag kabát alatt.
Ahogy elérték az első emeleti pihenőt, a korlát árnyékából virágmintás otthonkás alak lépett elő. Erzsi néni szinte semmi zajt nem csapott, csupán a lakása rézkilincsét engedte el halkan. Összeszűkült szemeivel azonnal Bálint kabátjának gyanús duzzanatára tapadt, majd száraz, fojtott hangon megszólalt, mintha csak a délutáni időjárásról csevegne.
– Ne siessetek úgy, fiatalok. Odalent Balog ügyvéd úr már a kényszerárverési papírokat formálja a fejében – suttogta, és egy lépést tett feléjük. – Inkább a földszinti dokira figyeljetek. Dr. Szabó délután órákig könyörgött Balognak a lezárt rendelőben, aztán meg a kis Mariettát láttam kisurranni tőle egy teletömött papírdobozzal. Etelka meg azóta is a folyosó végén lóg a telefonon, remegő combbal.
Bálint megmerevedett a lépcsőfokon. Erzsi néni ártalmatlan szomszédi pletykának álcázott szavai mögött ott lapult a tiszta fenyegetés: az öregasszony pontosan látta a ház sötét összefonódásait. Erika rémülten szorította meg Bálint karját, miközben Erzsi néni lassan, elégedett mosollyal hátrált vissza a félhomályos ajtórés mögé.