Kényszerű ultimátum a kapualjban

A sziréna vijjogása közvetlenül a Vászoly utca 6. kapuja előtt hallgatott el. Kék és sárga villogók fénye festette kísértetiesre a belső udvar nyirkos falait. Nem csupán Tormai főtörzs érkezett meg: a Katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság ellenőrei léptek be a nehéz kapualjon, nyomukban a gázszag és a megroppant elektromos hálózat miatt bejelentést tevő szomszédos ház megbízottjával.
Fekete Zoltán remegő kezű zseblámpával sietett eléjük a lépcsőn. A sötét kapualj árnyékában meghúzódó Bálint és Erika összenéztek, Ricsi pedig egy lépést hátrált a szuterén lejárata felé. A barna boríték Bálint kabátja alatt nehéz súlyként préselődött a bordáinak.
A hatósági vezető nem teketóriázott. Rövid gázkoncentráció-mérés és a pincéből felszálló fojtogató szag észlelése után szigorú pillantást vetett a közös képviselőre. Szavai a kihaltnak tetsző udvaron minden egyes lakó fülébe eljutottak.
– Az épület jelenlegi állapota közvetlen életveszélyt jelent – szögezte le céltudatosan a hatóság embere. – Nincs mérlegelési lehetőség, Fekete úr. Vagy azonnali, rendkívüli kényszerfelújítást rendelünk el, aminek költségét a lakóknak negyvennyolc órán belül be kell fizetniük, vagy a társasházat lakatlanná nyilvánítjuk és kilakoltatjuk az itt élőket.
Fekete Zoltán arca elfehéredett. A gangon összegyűlt szomszédok közötti feszültség robbanásig feszült, miközben a kapualj árnyékából dr. Balog Henrik lépett elő, kimért léptekkel.