Sötétített üvegek a kapuban

A földszinti rendelő előtti elfojtott sziszegést és dörömbölést elnyelte a kapualj felől érkező motorbőgés. A Vászoly utca 6. előtti járdaszakaszra egy sötétített üveges, külföldi rendszámú luxusterepjáró gördült be lassú, fenyegető tempóban. Az autó járó motorról vesztegelt a tilosban, miközben a hátsó ajtó hirtelen kinyílt, és Varga Nóra lépett ki belőle végletekig feszült arccal.
A nő a kabátját kapkodva gombolta össze, sűrűn pillantgatott a ház sötétedő ablakai felé, mintha attól tartana, hogy a lakók közül valaki meglátja. Kezében egy feltűnően vastag, sötét bőrmappát szorított magához. A kocsi lehúzott ablakán át még kinyúlt egy elegáns férfikéz, mintha vissza akarná hívni, de Nóra egyetlen szó nélkül hátat fordított, és a kapukódot elvétve, remegő ujjal nyomta be a gombokat.
A földszinti feszült levegőben, a gázszag és a rendelő felől szűrődő zsaroló mondatok árnyékában Nóra szinte átlebegett a lépcsőfordulón, hogy mielőbb felérjen a második emeleti lakásába. Menekülésszerű mozgása azonban nem maradt észrevétlen. Ahogy a korlátba kapaszkodva felrohant, a kapkodva szorongatott bőrmappából kicsúszott egy összehajtott, hivatalos fejlécű dokumentum és egy idegen névvel ellátott plasztikkártya.
Nóra a lépcső tetején megdermedt, s kétségbeesetten pillantott vissza a sötétedő lépcsőházba. Amikor meglátta, hogy a papír a lépcsőfokon landolt, mégsem hajolt le érte. Ehelyett pánikszerű mozdulattal berontott a saját lakásába, s magára rántotta a nehéz ajtót. A zár dupla kattanásabaljóslóan csattant a folyosón, miközben a ház előtt álló kerekek csikorgó hanggal lőttek ki a sötét utcába.