Sötét fellegek a harmadikon

Bálint odafentről, Márk lakásának biztonságából figyelte, ahogy a második emeleten egy pillanatra megfagy a levegő, de a Vászoly utca 6. igazi drámái ritkán maradtak meg egyetlen szinten. Az első emeleten halk kattanással nyílt ki a 3-as ajtó: Vincze Erzsébet, a ház önjelölt őre és lelkiismerete, Erzsi néni dugta ki a fejét. Meggyötört, de éber tekintetével azonnal letapogatta a lépcsőházat. Nem a fiatalok szerelmi csatározása aggasztotta; az ő tapasztalt fülét a harmadik emeletről áradó, nehéz, fojtogató csend ütötte meg.
Odafent, a harmadik emeleti lakásuk félhomályában Horváth Bianka az asztalnál ült, ujjai görcsösen szorították a legújabb banki felszólítást. Vele szemben Molnár Máté ült, még mindig a sárga ételfutár-kabátban, amitől az egész konyha ázott szintetikus szagot árasztott. Máté szemei alatt mély, fekete karikák sötétlettek a huszonnégy órás éjszakai műszak után; a robogó és a fagyos eső elszívta minden erejét. Az elszálló lakáshitel-törlesztők könyörtelenül darálták fel a jövőjüket, és a megfeszített munka ellenére is úgy érezték, mintha futóhomokon próbálnának várat építeni.
Ekkor súlyos, kimért léptek zaja verte fel a lépcsőház visszhangját. Dr. Balog Henrik ereszkedett lefelé a tizedikről, jéghideg eleganciájával szinte kettéhasítva a teret. Élre vasalt sötét öltönyében, kezében a kemény bőr aktatáskával olyan volt, mint egy baljós végrehajtó angyal. Amikor elhaladt a harmadik emeleti, félig nyitva felejtett ajtó előtt, léptei egy pillanatra lelassultak. Nem szólt egy szót sem, de az a fagyos, elemző pillantás, amit a meggyötört fiatalokra vetett, felért egy halk ítélettel. Henrik pontosan tudta, hány havi elmaradás választja el ezt a fészket a kényszerárveréstől.
A feszültséget Fekete Zoltán megjelenése tetézte, aki a negyedikről sietett lefelé, hóna alatt a ház felújítási alapjának vastag dossziéjával. A szabálymániás közös képviselő meg sem hallotta a második emeleti veszekedést, céltudatosan lépett oda Mátéhoz, aki épp az ajtóban állva próbált levegőhöz jutni. „Máté, a felújítási alap rendkívüli befizetése már két hetet késett! A tetőszigetelés nem várhat, a ház szabályzata mindenkire vonatkozik!” – méltatlankodott Zoltán, bürokratikus pajzsa mögé bújva saját magánya elől.
„Hagyja már békén őket, Zoltán!” – csattant fel Erzsi néni hangja az első emeletről, miközben energikusan lépkedett felfelé a fokokon, kezében egy tál meleg levessel, amit eredetileg talán magának szánt. „Nem látja, hogy a fiú alig áll a lábán? Maga csak a papírjait bújja, miközben a tisztességes emberek beleszakadnak a munkába! Inkább azokkal foglalkozzon, akik a lakók nyomorából gazdagodnak!” – vetett egy dühös pillantást a földszint felé tartó dr. Balog Henrik hátára. Erzsi néni védelmezőn Bianka mellé állt, sárgaréz kulcscsomóját úgy szorongatva, mintha az a ház utolsó védőbástyája lenne a kinti, rideg világ ellen.