Sötét csapda a másodikon

A folyosón uralkodó feszültséget éles, pattogó szikrázás törte meg. A második emeleti főszekrényből égett műanyag szaga csapott fel, majd egy fülsiketítő pukkanással végleg kialudtak a lépcsőházi lámpák. A hirtelen beálló sötétségben Dr. Bordás András dühös hangja dörrent meg legelőször:
– Az Ohm-törvényt sem képesek tiszteletben tartani! R = U/I, hát nem igaz, hogy senki sem érti ebben a házban?!
A vaksötétben ajtók csapódtak. Kovács Tibor bá léptei visszhangoztak a linóleumon, szerszámosládája fémesen csörömpölt, ahogy a biztosítéktáblához igyekezett. A szűk folyosón Máté éles szitkozódással ütközött össze az éber Erzsi nénivel, aki vakon is pontosan tudta, ki hol áll a gangon. A háttérben valaki halkan megjegyezte, Marika néni már kora reggel figyelmeztetett a boltban, hogy Zoltán nem bírja majd a nyomást, de a hangot elnyelte az általános zűrzavar.
Székely Ricsi zseblámpája kékes csíkot vágott a füstbe, miközben Fekete Zoltán tehetetlenül szorongatta az aktatáskáját a hatóság emberei előtt. Dániel a lakása ajtajának támaszkodva figyelte a résen át kiszűrődő káoszt. A telefonja kijelzője újból felvillant a markában: a névtelen zsaroló nem pihent, és a sötétség leple alatt a ház fizikai összeomlása végleg csapdába ejtette.