Sikolyok a korlát felett

Erzsi néni a kattanó zár hallatán úgy horkantott fel a fordulóban, mint egy sértett csatahajó, amelyről épp lemaradt az ellenséges flotta pozíciója. Dániel ajtaja mögött síri csend honolt, csak a sárgult linóleum hordozta még a férfival bemenekülő paranoiás kétségbeesést.
– Ez is rejteget valamit, de majd én kiszagolom! – morogta az idős asszony a korlátnak szónokolva, mire a harmadik emelet felől Réka vágódott ki Nóra ajtaján, szemeiben villámokat szórva a reggeli lépcsőházi akciófilm miatt.
– Nem lehetne legalább délelőtt csendben megőrülni ebben a házban?! – csattant fel Réka, és a korlátra támaszkodva lesújtó pillantást vetett a szomszédságra.
Ekkor bukkant fel a szuterén lépcsőjén Székely Ricsi, a csomagtartó-kereskedelem helyi császára, karján két karton külföldi öblítővel. Arca vöröslött a dühétől, ahogy megpróbált átpréselődni a felajzott társaságon.
– Hagyják már abba a rikácsolást! – csattant fel Ricsi is. – Marika boltjában amúgy is már arról pletykálnak a vevők, hogy Fekete úr újabb hivatali szigorral akarja ellenőrizni a lépcsőházi tárolást. Ha a csomagtartómat is bevizsgálja a házmesterkedés címszava alatt, megnézhetjük magunkat!
A feszültség szinte szikrázott a betonfalak között: míg Dániel odabent a zsebében izzó fenyegető üzenetet bámulva rettegett, a lépcsőházban a megszokott lakótelepi gyanakvás mérgezte tovább a levegőt.