Sikoly a sötét kapualjban

Dániel ösztönösen visszalépett a forduló árnyékába, miközben Fekete Zoltán zseblámpájának vakító fénykévéje áthasította a lépcsőház sötétjét. Ám mielőtt a dühös közös képviselő elérhette volna a másodikat, a földszint felől egy éles, kétségbeesett kiáltás csapódott fel a nyitott folyosókon keresztül. Ida volt az.
A bolt tulajdonosa tépett léptekkel rontott ki a kapualjba, gyenge kézi lámpája riadtan imbolygott a falakon.
– Miri! Látott valaki a kislányomat?! – a nő hangja megcsuklott a tiszta anyai pániktól. – Az iskola után a boltba kellett volna jönnie! Még az áramszünet előtt!
A váratlan sikoly egyetlen pillanat alatt átírta a lépcsőház nyomasztó feszültségét. Fekete Zoltán megtorpant a lépcsőfokon, szigorú elvei és a szétszóródott iratok feletti felháborodása nyomtalanul elenyésztek a gyermeke iránti aggodalom előtt. A szuterén felől Székely Ricsi bukkant elő, kezében egy termoszzal – a csempészett osztrák kávé illata gőzölgött körülötte –, de szokásos hanyag mosolya elenyészett, ahogy megpillantotta a zokogó anyát.
Dániel szorítása lassan meglazult a telefonján. A zsaroló névtelen üzenete és a törölt adatsorok nyomasztó súlya egy csapásra háttérbe szorult a közvetlen veszély mögött: egy hétéves kislány tűnt el a vak, megdermedt bérház falai között. S miközben a lakók tekintete a földszintre szegeződött, Dr. Szabó leharcolt rendelőjének ajtaja halkan, szinte észrevétlenül kattant be a homályban.