Sárgult rajzok a gyertyafényben

A fojtogató műanyagszag elborította a földszinti lépcsőfordulót, de a sötétség mélyén, a szuterén lejárójánál még sűrűbb volt a csend. Székely Ricsi a falat tapogatva lépkedett lefelé, miközben a másodikon zúgó üvöltözés fojtott morajként csapódott le a szűk téglafolyosóra. A csempész rekedt szuszogással bukdácsolt át a saját áruval teli rekeszein, amikor a Szuterén 1. nehéz tölgyfa ajtaja résnyire kinyílt, és gyenge gyertyafény pislákolt fel a résben.
Lugosi Jenő állt a küszöbön, kopott bársonykabátjában, mint egy kísértet. Nem látszott rajta sem ijedtség, sem meglepetés; szokásos flegmatikus nyugalmával mérte végig a rémülten lihegő Ricsit.
– Hiába dübörögnek fent a csőcselék tagjai, Ricsikém – dünnyögte az ex-operaénekes mély baritonján, majd előhúzott a kabátja alól egy sárgult, összehajtogatott papírtekercset. – Nem Karesz gitárja tehet róla, hogy a fővezeték elszállt. Ez a ház már harminc éve rohad belülről. Megvannak a kivitelező eredeti tervrajzai... Ha Fekete úr meglátná ezeket a szuterén gépészeti terveit, rögtön megértené, miért nem a lakókon kellene behajtani a felújítási alapot.
A kapualj sötétjéből óvatos léptek zaja hallatszott. Dr. Balog Henrik, aki a zárlat dörrenése óta a kapu melletti szegletbe lapult, a falat súrolva araszolt a szuterén lépcsője felé. A végrehajtó ügyvéd elfehéredett arccal torpant meg: a gyertyafényben megpillantotta a sárga tervrajzot Lugosi kezében. Balog pontosan tudta, mit jelentenek azok a dokumentumok – ha kiderül a kivitelező régi csalása, a ház árverezési értéke és a kényszerintézkedések jogi alapja egy szempillantás alatt kártyavárként omlik össze.
Bálint a félemeleti pihenőn meglapulva hallgatta a lentiek fojtott suttogását, miközben fentről továbbra is a másodiki ajtók döngetése visszhangzott. A ház vaksötétben állt, de a pincéből felszálló dohos levegőben egy új, sokkal veszélyesebb titok kezdett kirajzolódni.