Sárgás lámpafény a kiégett hálózat felett

A hirtelen beálló vaksötétben a másodiki folyosón elakadt a levegő. Dániel kékes kijelzője még egy utolsót villant, mielőtt az adatszivárgási fenyegetés doboza végleg feketébe borult volna, hagyva, hogy a két fiatal csak egymás szaggatott légzését hallja. Nóra köntösének selyme feszülten zizzent meg, ahogy hátrahőkölt a salétromos falig, védekezően szorítva magára a vékony anyagot.
Ekkor a szomszédos ajtó mögül dühös káromkodás csattant fel. Karesz üvöltve rúgta meg a Marshall erősítője dobozát, miután a torzított gitárhang egy fülsértő pattanással dőlt ki a hangsugárzóból. A bukott rocker sötétben tapogatózva nyitott ajtót, kopott bőrkabátban, kezében egy még füstölgő elosztóval. „A kurva életbe, hát felrobban az egész kóceráj!” – üvöltötte a folyosóra, nem is sejtvén, hogy a lopott áramvonalán beütött túlterhelés az ő számlájára is írható.
Odalentről, a lépcsőfordulóból nem a pánik, hanem egy kimért, öreges lépteksor közeledett. Köves Dezső, a ház mindig gáláns „Dezső bá”-ja lépkedett fel a homályban, óvatosan emelve kalapos fejét. Kezében egy régi, elemes laposelem-lámpa sárgás fényköre pásztázta a málló vakolatot. A nyolcadik lakás nyugdíjas grafikusa most is a tőle megszokott nyugalommal hozta a szomszédosi szolidaritást: a zsebében ott lapult a hamisított közmű-igazolásokból származó aprópénz, de a tekintetében csak atyai aggodalom derengget.
„Nyugalom, kedveseim, ne essünk pánikba” – emelte meg kerek kalapját Dezső bá a koromsötétben Nóra felé fordulva, miközben a lámpa sárga fénye megvilágította a lány ijedt arcát. „Fekete úr már bizonyára a főkapcsoló felé botorkál, de amíg nincs áram, nálam akad egy tál friss tepertős pogácsa meg némi meleg teáskanna.”
A földszint sötétjéből ekkor Várkonyi halk, gúnyos kacaja rekedten kúszott fel a lépcsőház falain, mintha csak a dráma újabb felvonását várná. Nóra Dániel felé pillantott a laposelem nyújtotta sárga fényben: a megjátszott tökéletesség álarca végleg lekerült róla, míg Dániel szorítása a telefonján meglazult. A sötétségbe borult Vászoly utca 6.-ban a szürke zóna apró szívességei jelentették az egyetlen támaszt.