Sápadt fénysugár a hűvös korlát mentén

A másodiki fordulóban eluralkodó feszültséget az első emelet felől kattanó ajtózár törte meg. Erzsi néni nem az a fajta volt, akit egy hirtelen áramszünet készületlenül érhetett volna: 1984 óta lakott a Vászoly utca 6-ban, és a korhadt fémszekrényekből kiáramló égett szagból pontosan tudta, mikor égett ki a főbiztosíték. Nehéz, fémházas laposelem-lámpájának vakító fehéres fénye azonnal végigpásztázta a lépcsőfordulót, bevilágítva a salétromos vakolat málló szegélyeit.
„Már megint maga az, Radó úr? Háromszor szóltam magának a múlt héten is a gitárerősítője miatt!” – csattant fel az öregasszony hangja, ahogy a korlátba kapaszkodva feljebb lépdelt a lépcsőn. Meggyötört, de szilárd tekintete azonnal megtalálta a kopott bőrkabátban pironkodó Kareszt. Erzsi néni pontosan tudta, hogy a háttérben nem csak az elöregedett hálózat tehetett a zárlatról, de könyvelői fegyelme most fontosabbá tette a rendfenntartást a nyílt vádaskodásnál.
Dániel a sötétbe borult kijelzőjére pillantott, majd Nóra felé fordult. A lány selyemköntösének szegélye megremegett a hideg huzatban. A láthatatlan fenyegetés doboza ugyan elhalványult a képernyőn, de a levegőben bent maradt a szorongás; Dániel jól tudta, az áramszünet csupán haladékot adott neki a zsarolója elől. Nóra bizonytalanul simította hátra a haját, elhúzódva a korláttól, mintha Erzsi néni szigorú lámpafénye lemoshatta volna róla a gondosan felépített, elegáns védőpajzsot.
„Ne bántsa a művész urat, Erzsike nénim” – csillapította a kedélyeket Dezső bá, miközben elengedte a kalapja karimáját, és óvatosan megemelte a zsebéből előhúzott apró teáskannát. „Az áram elment, de a szomszédos szolidaritás még nem. Fekete úr bizonyára már a pincei főkapcsolónál bürokratizálja a helyzetet, addig pedig nincs jobb gyógyszer, mint egy meleg korty meg egy falat tepertős.”
Odalent a földszinti homályban Várkonyi teátrális nevetése gúnyosan visszhangzott a lépcsőház falain. „Ó, a szürke zóna angyalai! A dráma még csak most kezdődik, drága hölgyeim!” – kiáltotta fel a színész a sötétből, ám Erzsi néni egyetlen éles, megrovó intésére a fojtott gúnyolódás visszahúzódott a résnyire nyitott földszinti ajtó mögé.
Erzsi néni közelebb lépett Dezső bához, és bár gyanakvó szemmel nézte a nyugdíjas grafikus túlzottan simulékony modorát, elismerően bólintott. Tudta, hogy ebben a házban mindenki hordoz valami eltitkolt terhet a vékony falak mögött, de amikor beáll a koromsötét, az egyetlen fogódzót a lépcsőházi összefogás apró gesztusai jelentik.