Sárga szalag a gangon

Fekete Zoltán arca eltorzult a tehetetlen dühötől. Hogy elterelje a figyelmet a megalázó helyzetről, hirtelen megfordult, és a folyosó homályos sarka felé bökött a pecsétes katasztrófavédelmi papírral.
– Ez a rendetlenség… tarthatatlan! – kiáltotta, hangja elcsuklott a feszültségtől. – Karesz, az erősítője és a szanaszét heverő kábelek eltorlaszolják a menekülési útvonalat! Azonnal vigye be, vagy ötvenezer forintos bírságot szabatok ki! – Azzal előrántott egy sárga ragasztószalagot, és teátrálisan a gitáros fal melletti felszerelésére tapasztotta.
– Megőrültél, Zoli? – lépett elő a sötétből Radó Károly Karesz, szemében vad, fojtott düh villogott. – Épp most akarják ránk gyújtani a házat, te meg a cuccaimmal baszakodsz?
A hangzavarra a szomszédos ajtó is feltárult. Kelemen Dániel lépett ki a gangra, arca sápadt volt az álmatlanságtól és a tegnap éjjeli titkos döntése súlyától.
– Elég legyen a pofázásból! – ordította Dániel, ökölbe szorított kézzel. – Egész nap ez a nyüglődés megy! Nem lehet megmaradni ebben a rohadt házban!
Dr. Balog Henrik, aki az imént még a hitelező magabiztosságával lépett fel, hirtelen hátrálni kezdett. A két dühös férfi fenyegető közelsége, a folyosó sűrűsödő lincshangulata valódi félelmet ébresztett benne. Megérezte, hogy az adásvételi szerződések itt most semmit sem érnek.
Enci eközben elfordult a magyarázkodó Bálinttól. A barna boríték végleg elvágta köztük a fonalat. Eszébe jutott a hirdetés, amit Nóra rakott ki a Miri Csemege falára a szabad szobáról – tudta, nincs maradása, ma éjjel csomagol.