Sárga cédula a küszöbön

A nehéz kapu csattanása jelezte Dr. Balog Henrik távozását, de a sötét lépcsőházban visszamaradt feszültség cseppet sem csillapodott. Fekete Zoltán arca elfehéredett az ügyvéd jeges szavaitól, s hogy leplezze saját megingását, azonnal a megszokott fegyveréhez nyúlt: a vaskos fegyelemhez. Szeme a nyolcas lakás félig nyitott ajtajára szegeződött, ahol Köves Dezső bá riadt tekintete villant meg a kisfeszültségű zseblámpa halovány fényében.
– Dezső bácsi! – lépett közelebb Fekete, és a piros filcet úgy szegezte a rés felé, mint egy mutatópálcát. – Az ajtót zárva kell tartani áramszünet idején! A folyosói hőtartás és a tűzvédelmi előírások pontosan rögzítik az átjárók szabadon tartását. Arról nem is beszélve, hogy a küszöb előtt hagyott cipőstálca szabálytalanul szűkíti a menekülési útvonalat.
Dezső bá megszeppenten húzta vissza a kalapját, miközben a kezében tartott apró nyomdászollót gyorsan a zsebébe süllyesztette. A zakója belső oldalán lapult még néhány frissen nyomtatott, szolidaritásból készített hamis közműigazolás a megszorult szomszédoknak, így most legkevésbé sem hiányzott neki a közös képviselő szimatolása.
– Igaza van, Zoltán úr, igazán elnézést – dadogta halk, galáns modorával. – Csak a lépcsőházi mozgást figyeltem... a ház biztonsága érdekében.
Fekete azonban nem értte be az elnézéskéréssel. Előhúzott a mappájából egy sárga figyelmeztető cédulát, rácsapta a faajtó keretére, és vastag betűkkel rákörmölte a szabályszegést. Közben a másodikon egy pillanatra felvillant egy telefon kijelzője: Bálint zsebében vibrálni kezdett a készülék, s az Erika nevét megjelenítő képernyőfényre Enci a korlát felől azonnal gyanakvó pillantást vetett. A lépcsőház sötétjében minden apró rezgés felerősödött.