Sárga cédula a harmadikon

A lépcsőházi csendet kopogós, pattogós léptek zaja törte meg. Fekete Zoltán, a negyediki közös képviselő érkezett meg a harmadik emeleti fordulóba, kezében egy műanyag mappával és a ház házirendjének legújabb, pirossal kiemelt példányával. Tekintete azonnal Máté küszöb előtt felejtett, gigantikus futártáskájára szegeződött, amit a kimerült fiú alig pár perce dobott le a linóleumra.
– Ez közvetlen tűzvédelmi szabályszegés! – dörrent meg Fekete úr kimért, mégis szigorú hangja, miközben golyóstollával nyomatékosan a falra rögzített hirdetőtáblára bökött. – A menekülési útvonal eltorlaszolása rendkívüli bírságot von maga után! Nem érdekel az éjszakai műszakja, Molnár úr!
– Hagyjon már a hülyeségeivel! – csattant fel Erika, aki a félig nyitott ajtó mögül lépett ki, karján a feszült hangulattól nyűgös kisbabával.
Máté csak szikrázó szemekkel meredt a közös képviselőre, szorosan ökölbe ránduló kézzel. A szomszédos ajtóból Réka is megjelent, s elégedetlenül fonva össze a karját, élesen vágott vissza:
– Inkább a szuterénnel foglalkozzon, ahelyett hogy minket zaklat! Lugosi Jenő megint egész éjjel az operaáriáit üvöltette odalent!
Fekete Zoltán azonban meg sem rebbent. Egy sárga figyelmeztető cédulát ragasztott Mátéék ajtófélfájára, kíméletlen pontossággal kiszámítva a papír szimmetriáját. A házban uralkodó feszültség szinte fizikai súllyal nehezedett a lakókra, miközben a lépcsőház sötétedő sarkaiból mindenki a másik hibáját leste.