Rezgés a nadrágzsebben

Dániel óvatosan visszalépett a fal árnyékába. A gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy a felújítási alap emelése őt is a falhoz szorítja, de a félelmet egy még élesebb, pusztítóbb szorongás írta felül. A nadrágzsebében hirtelen tompa, ritmikus rezgés támadt.
Előhúzta a telefont. A kijelző sötét üvegén egy ismeretlen számról érkezett rövid értesítés világított: „Tudom, mit tettél tegnap éjjel a hálózaton.”
Dánielnek elakadt a lélegzete. A tegnap esti, félhomályban hozott elhamarkodott döntése – a titkos adatáttöltés, amiről azt hitte, senki sem vette észre –, most egyetlen mondatként nehezedett rá. Kényszeresen körülpillantott a folyosón. A lépcsőfordulóban Balog Henrik éppen eltette a tollát, míg Fekete úr elégedett bicentéssel zárta le a jegyzőkönyvet.
Ekkor a szomszédos ajtó mögött elmozdult a kémlelőnyílás árnyéka; Erzsi néni a résnyire nyitott ajtón át figyelte a mozgást, és a ház dolgaival elégedetlenül morogva húzódott vissza. Dániel azonban meg sem hallotta a halk ajtócsapódást. A tekintete a telefonra tapadt, miközben hideg veríték jelent meg a homlokán.
Nem volt kétsége: a tegnap esti titka kikerült az ellenőrzése alól, és a zsaroló valahol a falakon belül várt a következő lépésre.