Hideg stratégia a folyosón

Dr. Balog Henrik megfontolt léptekkel közeledett a korláthoz. Elegáns, sötétszürke zakójának ujját igazgatva méregette a frissen felragasztott matricát, majd pillantása a lépcsőfordulóban mozdulatlanná dermedt Kelemen Dánielről Fekete Zoltánra siklott. Az ügyvéd ajkán halvány, kiszámított mosoly bukkant fel, ami nem melegséget, hanem fagyos céltudatosságot árasztott.
– A szigor dicséretes, Zoltán – szólalt meg halk, a lépcsőház falairól mégis tisztán visszaverődő hangon. – De a narancssárga papír nem fogja megmenteni az épület állagát. A valódi rendhez tőke kell, nem szabályzatok.
Fekete úr bizonytalanul megköszörülte a torkát, és szorosabban markolta a sárgaréz kapcsos jegyzőkönyvet. Balog közelebb lépett hozzá, közvetlenül a korlát mellé, fojtogatóan szűkre szabva a kettejük közötti teret.
– A következő közgyűlésen előterjesztem a felújítási alap harmincszázalékos megemelését. A közös képviselet döntése mögé állok a teljes jogi és anyagi súlyommal.
– Harminc százalék? – hűlt el Fekete Zoltán, miközben önkéntelenül a harmadik emelet felé pillantott. Pontosan tudta, hogy Molnár Máté és Bianka a törlesztőrészletek szorításában már így is a csőd szélén egyensúlyoznak. – Néhány lakó nem fogja tudni kigazdálkodni ezt az összeget.
– Aki képtelen fenntartani a tulajdonát, az hibás döntést hozott, amikor ideköltözött – válaszolta Balog rendíthetetlen nyugalommal. – A piac nem ismer szociális szempontokat, Zoltán. Ha nem fizetnek, felvásároljuk az adósságot, és a ház megtisztul a nemfizetőktől. Ön megkapja a felújítást, én pedig a garanciáimat.
Fekete Zoltán nyelt egyet. A rend iránti mániákus vágya összecsapott a gyomrában ébredő fojtogató félelemmel, de a hideg ügyvédi tekintet nyomása alatt végül mégis remegő kézzel felemelte a tollát, és feljegyezte az emelés mértékét a jegyzőkönyv tetejére.