A narancssárga matrica csapása

Kelemen Dániel még épp fel sem dolgozta a telefon kijelzőjén villogó zsaroló üzenetet, amikor a lépcsőház csendjét katonás léptek ritmusa törte meg. Fekete Zoltán, a ház rendíthetetlen közös képviselője, mint egy tisztogatást végző hadvezér, masírozott lefelé a korlát mellett. Hóna alatt a legendás, sárgaréz kapcsos jegyzőkönyv feszült, kezében pedig egy golyóstollat szorongatott, készen arra, hogy bármelyik pillanatban sújtson a lépcsőházi bürokrácia pallosával.
A férfi megállt Dániel mellett, ám ahelyett, hogy a fiatalember sápadt ábrázatára vagy remegő telefonjára ügyelt volna, tekintete azonnal rázeccselt egy orbitális szabályszegésre. A másodiki fordulóban, Varga Nóra ajtaja mellett egy elárvult, laposra taposott kartondoboz hevert – Székely Ricsi szutérén-kereskedelmének ékes bizonyítéka, rajta némi import öblítőnyommal.
– Tűzvédelmi előírás, 4-es szakasz, B albekezdés! – dörögte Fekete úr, mire Nóra ajtaja mögül azonnal felhangzott egy ijedt zörrenés. – A menekülési útvonal szándékos eltorlaszolása! Ez nem társasház, kérem, ez egy potenciális halálcsapda!
Dániel némán zsebre csúsztatta a fenyegetést rejtő mobilt, miközben a közös képviselő drámai mozdulattal előhúzott a zsebéből egy rikító narancssárga, szinte eltávolíthatatlan figyelmeztető matricát. Látványos határozottsággal csapta rá a kartonra. Ekkor dr. Balog Henrik lépett ki a kényszerárverések hideg eleganciájával a 10-es lakásból. Az ügyvéd puszta jelenléte fagyos csendet varázsolt a gangra, ám Fekete úr szigorát még az ő gőgös pillantása sem tudta megtörni: a sárga cetli ott virított a folyosón, a lépcsőházi fegyelem újabb abszurd győzelmeként.