Retesz mögött a titok

Erzsi néni szavai még el sem ültek a nyirkos kapualjban, amikor a földszinti udvari átjáró felől gyors, zaklatott léptek zaja törte meg a feszült csendet. Erika bukkant elő a homályból, karjában egy vastag plédbe bugyolált, halk szuszogással alvó csecsemővel. A nő riadt tekintettel mérte fel a postaládáknál tolongó lakókat, majd habozás nélkül Dr. Szabó magánrendelőjének nehéz, tölgyfa ajtója felé vetette magát.
Bálint a lépcsőfordulóból vette észre a mozdulatot. Arcából kicsordult a vér, és a korlátot átugorva, nehéz bakancsaival a kövezeten dübörögve iramodott a nő után.
– Erika, megőrültél? Gyere vissza! – sziszegte fojtott, kétségbeesett hangon, de későn érkezett.
Szabó doki, kihasználva a lépcsőházi bizonytalanságot, berántotta az asszonyt a félhomályos vizsgálóba, és a sarkát bevetve csapta be az ajtót Bálint arca előtt. A nehéz sárgaréz retesz fémes kattanása visszhangot vert a folyosón, épp akkor, amikor a harmadik emeletről Bartha Zsófia zsályafüstjének kesernyés szaga szivárgott le a kapualjba.
– Engedj be, Szabó! – dörömbölt Bálint az üvegbetétes ajtón, miközben a homlokát a hűvös fának feszítette.
– Egy tapodtat se tovább, Bálint – hallatszott belülről az orvos rekedt, fenyegető hangja. Szabó a kulcsot a zárban fordítva lihegett. – Balog félórán belül kisemmiz a kártyaadósságom miatt. Ha nem szerzel nekem sürgősen pénzt az ügyvéd kifizetésére, kinyitom ezt az ajtót. És a karomban lévő kisbabával lépek ki Enci meg az egész rohadt ház elé. Válassz: kisegítesz, vagy mától mindenki megtudja, kinek a gyerekét eteted sumákban.