Rés a pajzson

Dr. Balog Henrik elmosolyodott, de egyetlen lépést sem hátrált Bálint feszült alakja előtt. Csendesen összeérintette az ujjbegyeit, mintha csak egy tárgyalóteremben ülne, miközben Fekete Zoltán kapkodva törölgette az izzadságot a homlokáról a hatósági jegyzőkönyv felett.
– Ne csináljon színházat, Bálint – mondta Balog halk, fagyos hangon. – Az építésügyi hatóság visszatér, és a közös képviselő pontosan tudja, hogy a kényszerfelújításra nincs fedezetük. Én felajánlom a gyors áthidaló kölcsönt, a lakók többsége pedig alá fogja írni a megállapodást.
– A lakók többsége azt se tudja, mit ír alá! – vágott közbe Enci, fellépve Bálint mellé a lépcsőfordulóba.
Ebben a pillanatban éles fénysugár hasított a korlátok közötti félhomályba. Erzsi néni kopott papucsai halkan csattogtak a kövön; sárgás zseblámpafénye egyenesen Balog élre vasalt öltönyére vetült. Az öregasszony lassan lépegetett lefelé a sötét lépcsőházban, arca mögött ott bujkált az évtizedes tapasztalat.
– Csak egy ártatlan lakossági észrevétel, ügyvéd úr – szólalt meg reszelős, nyugodt hangon Erzsi néni, majd a fénycsóvát a szuterén felé lendítette, ahol Lugosi Jenő és Karesz rettegve lapult a falhoz. – Mielőtt átvenné a házat, elmagyarázhatná Fekete úrnak is, miért pont a tegnap esti gázszivárgás után érkezett meg a hatósági ultimátum. Mert a bejelentést valaki névtelenül tette meg a hatodikról.
A folyosón megállt a levegő. Balog elnyújtott mosolya egyetlen pillanatra megmerevedett, miközben Bálint feszülten figyelte az ügyvéd legapróbb rezdülését is.