Présszagú szolidaritás a félemeleti homályban

...továbbra is tele volt fojtott gyanakvással és elhallgatott nehézségekkel. Amint a nehéz bejárati kapu csattanása elhalt, a félemeleti lépcsőforduló sötétjéből előlépett Köves Dezső. A nyugalmazott grafikus szokásos, kissé viseltes kalapjához nyúlt, s gáláns mozdulattal megskalpolta azt Erzsi néni előtt, miközben tekintete azonnal megragadt Dániel megriadt ábrázatán és a fiú remegő ujjai között szorongatott papírlapon.
Dezső bá pontosan ismerte a hivatalos bürokrácia és a fenyegető felszólítások súlyát; a 8-as lakásban őrzött apró nyomdagépe és precíziós eszközei nem egyszer adtak már egérutat a megszorult szomszédoknak. Közelebb lépett Dánielhez, és halk, megnyugtató hangon szólalt meg, megkerülve a nyílt kérdéseket, mégis egyértelmű kezet nyújtva a bajban lévőnek.
– A papír türelmes jószág, fiam, de a nyomdafesték néha gyorsabban szárad, mint ahogy a baj megtalálja az embert – suttogta, miközben elvett egy képzeletbeli porszemet a kabátja hajtókájáról. – Ha egy igazolás hiányzik, vagy a számlák fejléce szorul igazításra, a nyolcasban mindig akad egy meleg tea és egy jó szó.
Ekkor a szuterén felől vidám léptek sora törte meg a nyomasztó csöndet. Székely Ricsi lépdelt fel a lépcsőn, kezében egy kartondobozzal, amiből friss, osztrák pörkölésű kávé illata áradt szét a dohos folyosón. A jóvágású srác széles mosollyal intett a megfáradt társaságnak, tudomást sem véve a percekkel ezelőtti fagyos hangulatról.
– No, mi ez a szertartásos gyülekező? – kérdezte Ricsi, és máris kiterelt egy piros csomagolású kávét a dobozból, közvetlenül Erzsi néni felé nyújtva azt. – A hölgyeknek mindig jár az extra figyelmesség. Máté barátom meg, ha ennyit cipeli azt a csemperagasztót, szívrohamot kap, mielőtt lerakná az első lapot. Vegyetek egy kicsit a jóféléből, féláron van, mint mindig!
A földszinti magánrendelő ajtaja résnyire nyílt, s Dr. Szabó András csúsztatott tekintettel lépett ki a homályos folyosóra. Az orvos kinyúlt öltönyén még érződött a kabinetben elfojtott dohányfüst és a gyenge konyak szaga. Nyugtalanul pillantott fel arra a lépcsősorra, ahol Balog Henrik pár pillanattal ezelőtt eltűnt; a doki adósságai súlyos teherként nyomták a vállát, s a kapualjban terjengő szolidaritás láttán csak még inkább elhatalmasodott rajta a saját csapdájának elfojtott félelme.
Erzsi néni elfogadta Ricsi figyelmességét, bár szigorú pillantást vetett a srácra, sejtetve, hogy pontosan tudja, melyik csomagtartóból került elő a portéka. Dániel lassan kiengedte a bent tartott levegőt; a Vászoly utca 6. törékeny védőhálója, ha szürke és szabálytalan szálakból is szövődött, most mégis megóvta őt attól, hogy teljesen magára maradjon a bezáruló falak között.